Vidéki vagy városi, egyre megy

Sokszor tapasztalom, hogy az emberek hiszti rohamban törnek ki egy rovar (Insecta) láttán, amit követ egyfajta kényszeres leölési vágy. Mintha azzal megtisztulna a környezet, helyre állna a világ rendje. Többé nem érezzük magunkat szennyezettnek, nem érezzük, hogy mászik rajtunk valami.

Mindenki átélt már olyat, hogy egy ártatlan élőlényt más emberek, anya, hugi, Pistike a szomszédból bántani akart. Persze az indok mindig nemes. Pl.: teleszarta az udvart a macska, bejött a szobámba a hangya, rárepült a kajámra a légy, fúj..

Érdekes ez a kényszeres birtoklási szükségletünk, melyet nem tudunk levetkőzni. Nekünk van házunk, szobánk, tányérunk, kedvenc kanalunk, amivel a zab pelyhet esszük. Csak az enyém, más nem érhet hozzá. És, ha egy rovar képes olyan arcátlanságra és ráteszi az ÍZELT lábait, fuhh hát az felér egy konkrét hadüzenettel!

Kép: Natgeo, Angelina Jolie embraces bees,
published may 20, 2021

De mi lenne, ha azt mondanám, hogy mi emberek bitoroljuk a természet területét?

Te is kedves olvasóm, miközben olvasod ezeket a sorokat nézz körbe. Mit látsz? Nem akarok Nostredamust játszani, de azt azért megmerem kockáztatni, hogy ahol most éppen vagy, biztos, hogy van legalább egy mesterséges, ember alkotta létesítmény.

Tehát, akkor kinek a birtokán is van az a rovar? A válasz egyértelmű is lehetne, ha csak nem úgy nézzük, hogy ez egy „elvett” terület. Ugyanis a természetvédelem számon tart egy bizonyos fogalmat: művelés alól kivett terület. Ami azt a kegyetlen aktust takarja, mikor a természeti vagy természetközeli területeket az ember birtokába helyezve tönkreteszi. Sterilizálja.

Úgy szocializálódunk, hogy a természetet a szolgánkká és nem fele barátunkká vagy társunkká tesszük. Később meg prédikálhatunk a kölcsönös partneri viszonyról, de a szerződés már megkötetett.

A kocka el van vetve - Alea iacta est
 ~ Julius Caesar~

Az élőlények piramis láncában a rovarok valóban alul helyezkednek el és mint mi emberek, a felsőbb rendű faj, a piramis tetejéröl azt tehetjük, amit csak akarunk.
Najo, ez már elég bormid, vagy?
A valóság az, hogy ez az egyik, legtévesebb kép, amit valaha benned, mikor kisgyermek voltál, elültethették.

Miért?
    Mert:  az ember nem a természet felett álló lény, hanem annak szerves része!

Ezt tekinthetjük a természetvédelem első termodinamikai főtételeként (a két fogalmat csak szemléltetés képpen mostam össze). Az energiamegmaradás elve szerint, bármilyen folyamat is történjék az energia nem keletkezhet és nem veszhet el. Ha úgy tetszik, az élet is egy ilyen végtelen körforgás része. Nem véletlen mitológiai jelkép a farkába harapó kígyó, vagyis az uroborosz, mely az örök körforgás megtestesítője.
Mi emberek része vagyunk ennek a körforgásnak. Nem kívülről szemléljük, akár egy tátott szájú turista, aki ha haza utazik mossa kezeit..
Gimiben megtanuljuk biológiából a természetbeni – populációs - kölcsön hatásokat: 00, 0+,0-, ++, +-
Rég volt már, mi? Szóval, szimbiózis, versengés, élősködés, stb.
Hatunk a természetre! Nem kell ehhez érteni, mi az, hogy ökológiai lábnyom, meg hasonlók. Elég megértened, hogy az a kis bogárka is élni akar. Csak élni akar!
Nem téged bántani! A predátor státuszban az oroszlán van, aki jó messze, úgy kb. gyalog 11.000 kiló méterre van tőled. (Igen, google mapst használtam!)
Ha mégis azt érzed, hogy bántani akar egy élőlény hát gondolj bele ő mennyivel kisebb nálad és mennyire félhet, hiszen kettőtök közül csak te tudod, merre van az ajtó..

Az ember a táj potenciális adottságainak kihasználása érdekében környezetét folyamatosan alakítja.

Persze vannak törvények az építmények tájba illesztéséről, amivel csökkenteni lehet a károkozást, de nem elkerülhető. Csupán azzal is, hogy megfigyelünk egy természetes életközösséget vagy közeget, már azzal is befolyásoljuk a bennük és köztük létre jövő folyamatokat. Képzeld hát el mi történik a hőn szeretett birtokod létrejöttekor.
Ez az úgynevezett antropogén hatás.
Definíció: A társadalom tevékenységének hatására a tájalkotó elemek és tájformáló tényezők tulajdonságaiban, illetve azok kölcsönhatásaiban bekövetkező módosulás zajlik le.

Szakemberek rájöttek, hogy ez nem jó hosszútávon. Ezt felismerve vagy e-miatt a területrendezés és fejlesztés során figyelni kell a természeti értékek, a tájképi adottságok és az egyedi tájértékek megőrzésére (utóbbira erre külön jogszabály is van). A természeti területek hasznosítása során figyelemmel kell lenni az élőhely típusára, fajgazdagságára, a biológiai sokféleség fenntartására!
Ezeket a szabályokat építsük hát be a napjainkba mi is.

Amit adsz azt kapod vissza

Ha megmentesz egy életet, meghálálja. Észre sem veszed, de az a kis hernyó, mely a válladra pottyant, később átalakul gyönyörű pillangóvá és hasznos tagja lesz az ökológiai közösségeknek. Hisz tudjuk mire képes egy Pillangó, ha megrebbenti a szárnyát!
Akár a farkába harapó kígyó!
A természet észrevétlenül teszi tovább a dolgát. A szürkés hangyaboglárka beleköltözik a kornistárnicsba, a giliszták megeszik és átalakítják a talajban lévő rothadékokat, a szalakóta akkor is fogja magát télen és elrepül afrikába.

A természetben minden fontos!

Ez a természetvédelem második termodinamika főtétele! De erről már csak következőleg esik szó!

Addig is kérlek téged -  és tudom mennyire nehéz, mert én sem fogok meg egy bogarat puszta kézzel - tedd meg, hogy megmentesz egy életet ma!
Álljon meg a tenyered vagy a benne lévő papucs a bogárka fölött és inkább helyezd rá és engedd szabadon. Az ő szabadsága a tiéd is, az ő élete a tiéd is. Az élet körforgása meghálája neked százszorosan.
Még akár egy dupla presszós hétfői reggelen is!

Barátsággal
Czifra Marietta

U.i.: Volt szaktársamnak Grétának ajánlom ezt a posztot, aki rendíthetetlenül dolgozik azon, hogy minél kevesebb károsítással alakítsák át a tájat az emberek