Manapság az embereket nem érdeklik a régi, elavult dogmák, szokások, hagyományok. Nem maradunk egy szar kapcsolatban, nem öltözünk kevésbé kirívóan és nem tisztelünk vakon egy tanárt (maximum, ha az inkognitóban egy popsztár). Unalmas már, hogy kórusban el kell kántálni az óra előtt vigyázban állva, hogy „JÓNAPOT KÍVÁNOK!”.
Sokkal inkább törődünk külsőnkkel, hogy ma milyen ruhát vegyünk fel, hogy melyik rúzs illik a cipőnkhöz.
Az idősebbek azt mondják erre, hogy sekélyes, semmirekellő, felszínes és tiszteletlen! Felháborítja őket, ha nem követjük mindenben az ő példájukat, ha ki akarunk tűnni és még inkább, ha becsapjuk a kocsiajtót vagy csoszogunk a papucsban.
De tényleg tiszteletlenek lennénk? Neveletlen, nagyképű és buta emberek lennénk? Nem hinném. Sőt! Úgy vélem csupán a kommunikációnk más. Más nyelvezetet használunk, hiszen ami a közösségi média felületén megállja a helyét, az számunkra élőben is ugyanolyan egyértelmű. Például a „sírsz” vagy „adom”, esetleg a „hesszelünk”.
Áthidalhatatlanok a generációs különbségek?
Tény, hogy különbözünk és az is, hogy ez már önmagában egy vitapont lehet, de aki áthidalhatatlannak tartja ezt, az a könnyebbik utat választja.
Hogy jön ez a természetvédelemhez?
Neves tudósók, szakemberek, sőt egész civil szervezetek is azt sugallják, hogy a fiatalok csak magukkal foglalkoznak. Emiatt meglovagolják azt a hullámot, amivel a természet-, de leginkább a környezetvédelmet „menővé” akarják tenni - ami a magamutogatásról szól. Ehhez bevetnek olyan fiatal hírességeket, akik hiteltelenül bizonygatják, hogy vegyél egy vászon szatyrot, mert, hogy az mennyire menő (ja és persze közbe támogatod vele a „jó” ügye(ke)t).
Személy szerint, ezt én nevetségesnek tartom. Neveket nem mondok, de az influenszerek kis hazánkban olyannyira hiteltelenek tudnak lenni, hogy inkább elmegy az ember kedve attól, hogy figyelje a világmegmentő tevékenységüket. Főleg, hogy közben minden második mondatukban benne van az, hogy „MEGHALUNK”.
Köszi, de én inkább maradnék a kiscicás videóknál…
Ezek után könnyelműen állítják, hogy sekélyes vagyok. Hahh. Köszi, akkor vállalom!
(Közben meg mindenki a fiatalokra hárítja a környezetvédelem terhét. Ők tanulják meg inkább az óvodában, ők menjenek tütetni és ha nem teszik, akkor jön a csalódás.)
Kijelentem ország világ előtt: egy sekélyes, elkényeztetett, mihaszna kölök vagyok, aki nem méltó a természet védelmére. Illetve kijelentem azt is, hogy az elkényeztetettségem, a kényelmes életem és a felszínes hiúságom miatt lettem természetvédelmi mérnök.
Na ez a paradoxon, köti össze előző elmélkedéseimet a szakmámmal.
A termodinamikai természetvédelem harmadik főtétele:
A hiúság nem bűn!
Gobózzuk ki a szálakat
Meg kell érteni, hogy a fiataloknak (a Z generációra asszociálok) fontos a saját maguk boldogsága és ez azt jelenti, hogy ők természetesnek veszik azt, amiért a coach-ok vagy más trénerek küzdenek.
Az önismeret számunkra nem önismeret, hanem maga az értéket adó kreativitás. A boldogságunk nem függ külső behatásoktól! Vagyis nem érdekel, mit mond a tanárom, én akkor is tudom, hogy tudok! Ja, hogy ez nem elég az elavult oktatásban, ahol azt tanuljuk meg, amit a Google megmondhat nekünk 0.5 tized másodperc alatt? Lehet, de leszarom. Van ezernyi más dolog, ami érdekel! Csak haladjunk!
Sok mindent szeretnék CSINÁLNI! Ha nem lett volna egyértelmű a csinálnin van a hangsúly, és azt is megmondom miért.
Nem akarom tovább hallgatni azt, hogy mindenki meg akarja mondani nekem, hogy mit csináljak! Én akarom csinálni! Ha elbaszom, én baszom el és nem te! A legfontosabb pedig, hogy a hibázás nekem nem bűn, hanem a tanulás része. Ez teszi izgalmassá, basszus! Mennyire unalmas, mikor minden sikerül? Mikor valaki úgy ébred fel, hogy kipihent? Amit most túlzásnak érzel, az reflektálás a szülői vagy tanári túlzásokra! Nekem senki ne mondja, hogy az motiváló mikor egyest kapsz vagy intőt! Hahh, a kedvencem a lelki terror - mindig megcsináltam utána azt, amit kértek tőlem, perszeeee..
A szarkazmus indokolt, a természetvédelem indokolt, a hiúság indokolt
Véleményem szerint, a természetvédelem is hiúság és önigazolás. Van mögötte szaktudás is, de nem átallok azt mondani, hogy a legtöbb tanáromat nem érdekelte ez az egészet. Mégpedig azért, mert nem arról szól a természetvédelem, amiről egyetemesen és begyepesedve bele akarják tömni a tisztelt publikum fejébe!
A természetvédelem nem más, mint az, hogy magunkat védjük és ajnározzuk, hogy milyen fasza gyerekek vagyunk.
„Felismertem egy fát a leveléről, haj, de jó vagyok” című hiúság a hallgató részéról és „Tudom a világon az összes Pázsitfűfélék családjába tartozó taxont, minden jellemzőjével és latin nevével együtt” című hiúság a tanár részéről.
Egyetemen kívüli laikusok pedig csak arra verik magukat, hogy „én nem eszek húst, mert jajj, szegény állatok!”
Ez baj? Nem. De az igen, hogy a rosszul becsomagolt, mindenkit célzó üzenetek elvesznek az éterben! Minden reklám jó reklám, amire a természetnek (sajnos) szüksége is van! Ezernyi hirdetés, macskás videó és a Victoria’s Secret modellek mellet eltörpül az, ami mellesleg tényleg jól is esne nekünk. Az online élvhajhászás hosszútávú boldogtalansághoz vezet, míg a természet, ami mindig veled lesz, ahhoz mindig – még boldogtalanságodban is - fordulhatsz.
Paradoxon, hiszen a fogyasztási abúzus és a mobilitás nem kedvez a lélek és a test egészségének, viszont a mértékletességhez - mely a kultúra sajátosságaiból adódóan komplikált cél - a materiális értékek lemondása és a posztmateriális értékek attitűdje szükséges.
Fel kell tehát ismernünk, hogy irányítja és meghatározza minden lépésünket a családunktól átvett szokás, látásmód. A nemzetiség beskatulyáz, a kultúra rasszokba oszt. Ezen túl lépni vagy legalább keresztül látni rajta, hosszú és fáradságos munka, aminek a végére kevesen jutnak el.
Mondhatni: „Nem látja a fától az erdőt.” És nekünk bizony be kell jutnunk Terabítia földjére azon a hídon. Hiszen a léleknek szüksége van a természetre. A természetvédelemnek pedig a pszichológiára.
Egy természetvédő tudományos érveléssel megoldja az érdek ütközéseket a vadgazda mérnökök és a fakitermelők, a agrár mérnökök és környezetmérnökök között. De van egy pont, amin túl nem érhet a kezük, ahova már sok és egyszerre kevés a szaktudás, ahova ember és önismeret kell.
Ahhoz, hogy segíteni tudjuk az agnosztikus tömeg korszerű tájékoztatását nem elég egy jó marketing stratégia. Mindennek az alapja az emberi psziché vizsgálata. Szükségletek, célcsoportok, kommunikációs hatás. Ismernünk kell, drága kollégák azt a sekélyes tinédzsert, aki egykor magad is voltál és vagy, hogy szólni tudj hozzá, hogy a szócső ne egy no name nonprofit szervezet legyen, ha nem te magad.
Te, kedves olvasóm pedig ússzz ott, ahol messze a partszakasz, de a közelben hallatszódik a szirének mámorító éneke! Ha figyeljük ezt a hangot, akkor rájöhetünk, hogy a hiúságunk kreativitás. A Z generáció legrosszabbnak titulált hátránya a legnagyobb előnye.
Azonnal megvalósít minden őrült ötletet, ami menő, másnak is és ami irányba állítva hasznos, értéket adó és eljut sok helyre. A híd nem a közös nevező, hanem a közös pont, melyet mindenki szubjektíven értékel a saját valósága szerint és ami pont így bontakozik ki grandiózus, magasztos és egységet formáló kreativitásban:
A természet védelmében!
Barátsággal
Czifra Marietta
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.