A természet hangja

Megkérdeztem a barátaimat, hogy ki milyen élőlénytől fél vagy irtózik. Arra voltam kíváncsi vajon mennyire ment át nekik ez a nagy természet szeretet, pozitív és zöld pszichológia (és persze, hogy ki olvasta azt a sok mindent, amit megosztottam velük..).

Érdekes válaszok születtek.

Első hallásra nem szokatlan azt hallani, hogy „félek a: csúszó mászótól, bogaraktól, kígyóktól”. Kedvencem volt, hogy „hát adj egy füzetet és tele írom.” Na hát - mondom magamban – jó, hogy van köztetek egy természetvédelmi mérnök, azt pont a semmit sikerült eddig átadnia.

De mégis úgy látszott, hogy ez csak nekem szokatlan. Hiszen senki nem mondta azt az egyetlen élőlényt, mely a legveszedelmesebb, legvisszataszítóbb és a legfélelmetesebb tud lenni. Ezt a lényt mindenki ismeri, mindenki tapasztalta már kártékony hatásait, akarva-akaratlanul. Legyen szó a brazíliai őserdőben rejtőzködő awa törzs területéről vagy a világ legnépesebb városáról, Tokióról. Mindenhol van legalább egy potenciálisan MINDEN más előlényre VESZÉLYT jelentő élőlény.

Nehéz ez a minden fogalma

De mit is jelent a minden? Mit foglal magában? Ki határozza meg? Kinek mit jelent? Mindenki ismeri?
„Ne haragudj, ismered a Kovács Bélát? Hogy kit?”
Nos, igen. A jó kérdés nem a mi, hanem a ki. Akire én gondolok az te magad vagy, kedves olvasóm! Igen, jól olvastad. Maga az ember, az emberi faj, mint élő szervezet és annak MINDEN egyede, fejlődési alakja, szakasza, annak származéka, illetőleg az élő szervezetek életközösségei is veszélyt jelentenek/jelenthetnek!
Gondoljuk csak végig.
Az ember mindenhol ott van. Ahol nincs, ott volt és ahol nem volt, ott most van és napjainkban leginkább mindenhol is. De mégsem mondjuk azt, hogy „fújj nézd egy ember sétál a járdán”.
Miért?
Na ne akard beadni nekem, hogy életedben nem mondtad ki, hogy „Utálom az embereket”.
Függetlenül attól, hogy valószínüleg te magad voltál az, aki miatt kimondtad az utóbbi mondatot, tény, hogy az ember hatással van mindenre is és leginkább magára. Ez nagy felelősség ám. Mégis milyen felelőtlenül él a legtöbb ember. Mondhatnánk, hogy „jaj a saját élete hadd döntse már el ő.” Hát persze. Kényelmes kibúvó. Csak, hogy a saját életedért felelősséggel tartozol. És ha már magadért felelősséget vállalsz nem is kell más, mert közvetetten kihatsz mindenre.
Nyugi ennek is csak önző célja van! Azt szeretjük. Nem?

Nem érdekel más!

Jogos a kérdés, hogy hogyan tehetnék magamnak jót, hogyan teremthetnék magamnak jobb világot, mely kényelmesebb, egyszerűbb és szebb? Pofon egyszerű.
Visszakanyarodnék arra mondatomra, hogy az ember mindenre hatással van.
De csak, hogy ne legyünk annyira nagyképűek, szeretném hangsúlyozni, hogy minden mindenre hatással van. Élő az élettelenre, ember a tengerre, tenger a kőre és így tovább az örök uroboroszban (farkába harapó kígyó jelképe).
Mondhatnám példaként a pillangó effektust is:

Egy pillangó megrebbenti a szárnyát a Pekingben és a Central Parkban elered az eső.

~Ian Malcolm-Jurassick Park~ 

Vagyis minden mindenre hat. Már csak a megfigyeléssel is befolyásolunk másokat és nincs ez másképp, ha természeti közösségekről van szó.

Hogy érzékletesebb legyen a MINDEN szó, folytatólagosan hasonlathoz folyamodom:

„A termodinamika második fő tétele szerint a természetben megfigyelt spontán folyamatok mindig irreverzibilisek, vagyis megfordíthatatlanok.
Fordított irányban maguktól nem mennek végbe, ha csak, nincs külső behatás. A rendszer kiindulási állapotának elérése érdekében minimálisan be kell fektetnünk, amihez minden esetben külső munkavégzésre van szükséges!”
(jobb híján: Wikipedia)

Külső behatás, minimális befektetés, munkavégzés, kiindulási pont és megfordíthatatlan.
Mit jelentek mégis ezek nekünk?
Úgy asszociáltam, hogy az entrópiát tartottam szem elött. Minden pusztul, meghal, de, átalakul! Az örök körforgás.
A hasznos, a haszontalan, az invazív vagy őshonos faj, az élő és az élettelen, a holt fa, az élő fa, a rovar, a madár, a kígyó és minden „csúszó mászó”-nak kikiáltott élőlény, mely mind tudja, hogy hatással van a másikra és ennek megfelelően ösztönösen így éli az életét.

Összhang, mely a békében és néhol ádáz harcban bontakozik ki.

Nem sok tudós szereti az ösztön szót, de mégis jól magyarázza azt a láthatatlan kapcsolatot a bolygónkon, mely MINDENhol ott van, MINDENt átsző és maga a MINDEN!
Így hát a minden alatt ÉN a Föld bolygón lévő egyed alatti és feletti szerveződési szinteket (szupraindividuális organizáció=SIO) értem és az élettelen szervetlen környezetet. Az élővilág szerveződéseit vizsgáló tudományág a már jól ismert vagy legalább is jó „PR” fogást biztosító ökológia, mely a jelenségek okaira keresi a magyarázatot. (Pl.: Miért pont ott él egy bizonyos faj?)
Az életközösségeket a diverzitásán és komplexitásán túl, lehet jellemezni még az anyag és energia áramlásával is! Utóbbival általános érvényű összefüggésekre is rálehet jönni. Hiszen az anyag bár körkörösen visszatér, de közben folyamatosan el is hagyja a rendszert.
Vagy fordítva?
És közben követi a termodinamikai tételek összes aspektusát.
De mi a LÉNYEEG?
Tehát globálisan nézzük a dolgokat.

Tárd fel elmédet és nézz túl!
 ~Sybill Teawney~

A Földön a legnagyobb parazita, mely mindenhol ott van és mindent átsző, az az ÉLET! Megállíthatatlannak, kiírthatatlannak, túl elterjedtnek és egyértelműnek tűnik ahhoz, hogy eltűnjön. (Erre csak a szemem tudom forgatni.)
Ugyan már.
Amilyen véletlenül keletkezett a Földön az élet, olyan véletlenül el is tűnhet. A termodinamika második főtételében benne van. Visszafordíthatatlanul a pusztulás felé halad MINDEN! Ezzel nem nézünk szembe, ki se mondjuk, mintha csak el akarnánk kerülni a csapást, amit magával hozhat.
Mint „ő, akit nem nevezünk nevén..”
A k**va életbe én kimondom: VOLDEMORT aaaaz!
Nekem az ő karaktere egyenlő magával az emberrel. Végtelenül nagyképű, aki nem csak akarta, de el is hitte, hogy legyőzte a Halált.
És mi történt vele? Nem, nem az orra tűnt el..
MEGHALT!
Halálfaló, na persze.

Kép: Death Eaters - Halál falók I Forrás

Van egy dolog hát, amit meg kell tanulnunk. A természetben a HALÁL is FONTOS!
Nem elkerülhető, nem kiküszöbölhető és szükséges.
Az élet és a halál kiegészítik egymást. „Rész-egész kapcsolat.” Fájdalmas, félelmetes és váratlan. DE – és ez az, amit a barokk kor festői, oly leleményesen feltüntettek festményeiken – ez emlékeztet minket a halandóságra, a világi élvezetek haszontalanságára, arra, hogy az alázat a MINDENNÉL is fontosabb. Enélkül nem élsz igazán. Enélkül nem vállalhatsz felelősséget magadért, enélkül nem értheted meg, hogy miért van szükség a természetvédelemre!

Vanitatum Vanitas – Hiúságok hiúsága

Koponya, romlott gyümölcs meg legyek.. A szimbólum jól mutatja az irreverzibilitást, a szükséges rosszat, de azt is, hogy hogyan tudunk beleszólni ebbe a visszafordíthatatlan folyamatba!
Külső munkavégzéssel! Arra gondolok, hogy amit te teszel, ami kihat másra és magadra, az nem csak rossz lehet és pusztíthat! Itt az bizonyíték, hogy igen is visszafordíthatjuk a visszafordíthatatlan, lelassíthatjuk az entrópiát és kicselezhetjük a halált egy láthatatlanná tévő köpennyel, hogy mikor arra kerül a sor átadjuk az unokáinknak.
Egy mondás szerint a Földet az unokáinktól kaptuk kölcsön. De vajon ők mennyire lesznek hiúk? Mi a hiúság manapság?
Mi a te hiúságod?

A természetvédelmi termodinamikám harmadik főtétele így hát a következő: 
A hiúság nem bűn!

Ameddig nem jelentkezem, gondold át, te milyen hatással vagy a környezetedre.
Addig is Memento mori – Emlékezz a halálra!

Barátsággal
Czifra Marietta

U.i.: Én legjobban a Velociraptortól félek… És te?

Csekkold Instagram oldalam